ProZ.com translation contests »
Bon voyage: "Stories about travel" » English to Hungarian » Entry by Peter Szekretar


Source text in English

Translation by Peter Szekretar (#27713)

The moment when, 50 years ago, Neil Armstrong planted his foot on the surface of the Moon inspired awe, pride and wonder around the world. This newspaper argued that “man, from this day on, can go wheresoever in the universe his mind wills and his ingenuity contrives…to the planets, sooner rather than later, man is now certain to go.” But no. The Moon landing was an aberration, a goal achieved not as an end in itself but as a means of signalling America’s extraordinary capabilities. That point, once made, required no remaking. Only 571 people have been into orbit; and since 1972 no one has ventured much farther into space than Des Moines is from Chicago.

The next 50 years will look very different. Falling costs, new technologies, Chinese and Indian ambitions, and a new generation of entrepreneurs promise a bold era of space development. It will almost certainly involve tourism for the rich and better communications networks for all; in the long run it might involve mineral exploitation and even mass transportation. Space will become ever more like an extension of Earth—an arena for firms and private individuals, not just governments. But for this promise to be fulfilled the world needs to create a system of laws to govern the heavens—both in peacetime and, should it come to that, in war.

The development of space thus far has been focused on facilitating activity down below—mainly satellite communications for broadcasting and navigation. Now two things are changing. First, geopolitics is stoking a new push to send humans beyond the shallows of low-Earth orbit. China plans to land people on the Moon by 2035. President Donald Trump’s administration wants Americans to be back there by 2024. Falling costs make this showing off more affordable than before. Apollo cost hundreds of billions of dollars (in today’s money). Now tens of billions are the ticket price.

[ … ]

It is a mistake to promote space as a romanticised Wild West, an anarchic frontier where humanity can throw off its fetters and rediscover its destiny. For space to fulfil its promise governance is required. At a time when the world cannot agree on rules for the terrestrial trade of steel bars and soybeans that may seem like a big ask. But without it the potential of all that lies beyond Earth will at best wait another 50 years to be fulfilled. At worst space could add to Earth’s problems.
Sokakat lenyűgözött, valamint csodálatot és büszkeséget ébresztett világszerte, amikor Neil Armstrong 50 évvel ezelőtt a holdunk felszínére lépett. „Mától fogva találékonyságának köszönhetően az ember oda megy az univerzumban, ahová csak szándékozik [...] ma biztossá vált, hogy inkább előbb, mint utóbb a bolygókra is eljut az ember” – jelent meg ezen magazin akkori számában. De ez nem jött be. A Holdra szállás egy olyan tévelygés volt, ahol a végállomás elérése nem öncélú lépésként történt. Sokkal inkább egy eszköz volt ez Amerika számára, hogy kivételes képességeit fitogtassa. El kellett jutni a célig egyszer, aztán többet nem. Mindössze 571 személy járt az űrben; ahol is 1972 óta senki se merészkedett sokkal messzebb, mint Szentgotthárd van Szatmárcsekétől.

A következő 50 év nagyon másképp fog kinézni. A vállalkozók új generációja, a kínai és indiai törekvések, a technikai újítások és a csökkenő költségek elszánt jövőt ígérnek az űrtechnológia terén. Csaknem kétségtelen, hogy ez a korszak űrturizmust fog magával hozni a gazdagok számára és jobb kommunikációs hálózatokat valamennyiünknek. Hosszú távon pedig ásványkincsek kitermelését, sőt tömegközlekedést is jelenthet – a bolygónkon kívül. Az űr egyre inkább a Föld kiterjesztésének fog mutatkozni: cégek és magánszemélyek színterének, és nem csupán kormányzatokénak. De ezen ígéret teljesítéséhez a világnak meg kell alkotnia egy jogrendszert, amely az egeken túl hatályos – úgy békeidőben, mint esetlegesen háborúban.

Az űrtechnológia mindmáig az idelenti tevékenységek elősegítésére összpontosult – elsősorban a műholdas navigációt és műsorszolgáltatást kiszolgáló távközlésre. Napjainkban két dolog is változóban van. Először is: a geopolitika újra nekikészülődik, hogy az embert túlrepítse az alacsony Föld körüli pálya gázlóin. Kína 2035-re tervez embereket a Holdra juttatni. Donald Trump kormánya 2024-re datálja az új amerikai Holdra szállást. Ezt a mutatványt a csökkenő költségek a korábbinál megfizethetőbbé teszik. Az Apollo több százmilliárd dollárba került (mai pénzben). Most több tízmilliárd dollár a jegyár.

[...]

Az űrt hiba idealizált vadnyugatként prezentálni, a térkép törvény nélküli fehér foltjának, ahol az emberiség béklyóit levetve új sorsra találna. Ígéretei beváltásához a kozmosznak igazgatásra van szüksége. Amikor a világ acélrudak vagy szójababok nemzetközi kereskedelmének szabályain sem tud megegyezni, ez nagy kérésnek tűnhet. Azonban enélkül – legjobb esetben – a 22. századra tolódik ki a planétánkon kívüli lehetőségek kibontakozása. Legrosszabb esetben a világűr még rátehet egy lapáttal a Föld gondjaira.


Discuss this entry