Nem találok sehol hivatkozást, vagy szabályt, de a megérzésem azt súgja, hogy ebben az egészen kivételes esetben nem duplázunk. Az a -ja/-je már eleve birtokos, és valahogy nem hangzik jól a kettős birtokos "jája". Továbbra sem tudok példát elképzelni, hogy milyen szövegkörnyezetben lenne szükség ilyesfajta ragozásra, amiket eddig látok (Istvánmezeik, Szentkirályáról), azok nem egészen ugyanazok. Például ahogy Péter is idézte (vagy saját kútfő?) "Az ő Istvánmezeik" szerintem ösztönösen jó. Itt pl. sem -je, sem -jéje nem jön szóba. Én tehát arra szavazok, hogy ahol az alanyeset már eleve birtokos szerkezetben van, ott nem ragozzuk tovább, hanem áthidaló megoldást alkalmazunk, vagy meghagyjuk úgy, ahogy van. Pl. "az ő szívének kedves Váralja (és nem 'Váraljája') / Istvánmezeje (és nem 'Istvánmezejéje')".

--------------------------------------------------
Note added at 6 days (2010-06-23 21:50:35 GMT)
--------------------------------------------------

Nem lehetne esetleg az -a végű főnevekhez járuló birtokos személyrag példájából kiindulni?
(MHSz.54.) "... anya, atya és bátya névszók csonka tövéhez, valamint a nagy névszóhoz j-vel kezdõdõ birtokos személyrag (-jel), vagyis -ja, -juk, -jai, -jaik járul"
Bizonyítékot én sem találok, de nem hiszem, hogy megkettőzhető lenne a birtokos személyrag (-jel) pl. a Váralja esetében, ahol maga a szótő egyszer már magában foglalja. Egyes szám: "neki is van Váralja" - többes szám: "nekik is vannak Váraljáik"... Istvánmezeje szintúgy: már egyszer járult hozzá birtokos rag, mert kezdetben vala a "-mező", majd lett belőle "-mezeje". Ezt nem hiszem, hogy tovább lehetne ragozni... Akárhogy is, érdekes kérdés! Mindezt egy gépnek kell majd szabályként a "fejébe vésned" végül?