Távolról, a fák folyosóján át vidám és díszes, hihetetlenül tisztán és folytonosan ragyogó sárgás foltnak tűnt. Közelebb mentem: parlagon hagyott szántó volt, melyet régóta nem művelt senki, s mostanra sűrűn benőtte valami alacsony, cserjeszerű növény. Kellemes, kesernyés virágillat áradt felőle. „De hisz ez borbálafű – idéztem föl magamban az egykor olvasott növényhatározót -, amolyan gyomnövény…”

Friss szél suhant át az eleven virágszőnyeg fölött, az egész szántó megelevenedett, és aranyló hullámok gördültek végig rajta, egészen az erdő árnyékban álló faláig, a sötétzöld és az élénksárga csodás kontrasztját teremtve meg. „Mint valami aranyozott csésze malachit foglalatban” – suhant át fejemen a hasonlat.
A tüzes júniusi égbolton magasan kánya körözött. A rekkenő hőség vihart jósolt. A horizont nyugati szélén már ott feketéllett egy hatalmas, esőtől duzzadó felleg. Csupán a zeniten tornyosuló felhők sebesen változó, rojtos szélei ragyogtak vakítóan, olvasztott ezüstként, elviselhetetlen fényt árasztva szét. Megerősödött a szél, a borbálafű virágai sebesen hajladoztak, mintha valamilyen egzotikus táncot járnának.
Pacsirták láthatatlan hada zengett, szenvedélyesen és szakadatlanul. Mintha minden dalolt volna a vihar előtt: a virágok is, az erdő is, és ez az emberlakta településektől távoli szántó is. Aztán a meleg, szürke gombolyagok lefelé zuhantak valahonnan az égből, majd az aranyló borbálafű cserjéi fölött kezdtek lebegni. Egy-két pacsirta közvetlenül a szántó fölött körözött: virágról virágra röppentek, és szűnni nem akaró cirpelésük betöltötte az erdőszélt. Némelyik meg sűrű szárnycsapások közepette függőlegesen fölemelkedett, s a földtől négy-öt méterre lebegve ugyancsak hangosan dicsőítették az életet.

Viharfellegek tornyosultak mindenütt az égen, néhol kékes rózsaszínűek, mintha belülről izzanának, s aztán észrevettem, hogy az erdő fölött már mindössze egy kicsiny, kéklő ablak tátong, melyen át széles, egyenes zuhatagként törtek a föld felé a napsugarak, lágy, meleg fénnyel árasztva el az egész illatozó nyári virágözönt. Az elektromossággal feltöltött, pattanásig feszült levegőben pedig nyárfapihék keringtek hangtalanul, tomboló hóvihart idézve. Aztán valahol fülsiketítő mennydörgés csattant, s az első hatalmas esőcseppek hangosan csapkodták végig a borbálafű aranyvirágait. Abban a pillanatban, mikor a zápor ideért, hirtelen úgy tűnt, mintha az egész élő természet szabadon és megkönnyebbülve sóhajtana fel, mintha valamennyi fa, növény, madár és vadállat együtt örvendezne a csillogó, vastag vízsugarakból sűrűn szőtt esőnek.

Bőrig ázva, egyes egyedül a párába borult és egyszeriben elcsöndesült – mintha az elemek gyűrték volna le – szántó közepén, némán ittam magamba azt a mámorító boldogságot, amely egy esztendőben csak egyszer, de legfeljebb kétszer adatik meg az embernek: egy ilyen gyönyörű ribilliót látni és érezni a természetben.